Rák

Tedd forrásban lévő, enyhén sós vízbe, majd gyöngyözve főzd, amíg a páncélja élénkpiros, a húsa pedig opálos és teljesen átfőtt lesz. A főzési idő a rák méretétől függ; a már előfőzött rákot csak melegítsd át.

Párold gőz fölött néhány percig, vagy fedő alatt, kevés vízzel melegítsd át. Amint forró, vedd le a tűzről: a hosszas melegítéstől a húsa rágóssá válhat.

Törd le a lábakat és az ollókat, majd diótörővel vagy egy nehéz kés nyelével roppantsd meg a páncélt. A test páncélját leemelve távolítsd el a kopoltyúkat és a belsőségeket, a fehér húst pedig kis villával szedd ki.

Jól illik ráksalátába, rákpogácsába, tésztához és krémes levesbe; citrommal és friss zöldfűszerekkel egyszerűen is tálalhatod. A már főtt húst a főzés végén add az ételhez, csak annyi időre, hogy átmelegedjen.

A főtt rákot tedd lefedve a hűtőbe, amint kihűlt, és két napon belül fogyaszd el. Ha később ennéd meg, porciózd és fagyaszd le; felengedni a hűtőben érdemes.

Salátában vagy tésztában a garnéla hasonlóan használható, bár kisebb és kevésbé édes ízű. A folyami rák húsa is jó helyettesítő, de a rákfajta és a húsdarabok mérete eltérhet.

A tengeri rákok és a folyami rákok különböző állatcsoportok, és megjelenésük, élőhelyük, illetve húsuk íze és állaga is eltér. A rák ollóiból és testéből is kinyerhető hús; a folyami ráknál jellemzően a farokhús a legfontosabb.

Főételként nagyjából 100–150 g kifejtett rákhússal számolj fejenként; egész rákból ennél jóval több kell, mert a páncél és a lábak nem ehetők. A rákhús fehérjéje 17 g 100 g-onként.