Tintahal

A megtisztított tintahalat töröld szárazra, majd nagyon forró serpenyőben, kevés olajon süsd oldalanként körülbelül 1–2 percig. Ne zsúfold tele a serpenyőt: a hosszú sütéstől könnyen gumis lesz.

Húzd ki a fejet a testből, távolítsd el a belsőségeket, a toll alakú, átlátszó vázat és a csőrt; a tintazsákot óvatosan kezeld, mert kifakadhat. A testet és a karokat hideg vízzel öblítsd le, a bőrt pedig húzd le, ha simább állagot szeretnél.

Gyors sütéshez vagy grillezéshez elég néhány perc; ha puhára párolnád, főzd kis lángon nagyjából 30–45 percig, és közben ellenőrizd az állagát. A köztes, hosszabb főzés gyakran rágóssá teszi.

Fokhagymával, petrezselyemmel, citrommal, paradicsommal és chilivel különösen jól működik. Készülhet belőle tintahalkarika, grillezett tintahal, töltött tintahal vagy spanyol paella.

A friss tintahalat tedd lefedve a hűtő leghidegebb részébe, és lehetőleg a vásárlás napján készítsd el. Hosszabb tároláshoz tisztítsd meg, porciózd, légmentesen csomagold be, és fagyaszd le.

A hétköznapi szóhasználatban a két név gyakran ugyanazt az állatcsoportot jelöli, a „kalmár” pedig sokszor a tintahal egyik elnevezéseként szerepel. A megadott tápértékek szerint a kalmár 89 kcal-t és 17 g fehérjét tartalmaz 100 grammonként.

Mindkettő fejlábú puhatestű, de a szépia teste szélesebb, belső váza pedig meszesebb. A megadott adatok szerint a szépia 158 kcal-t és 32,5 g fehérjét, a tintahal pedig 89 kcal-t és 17 g fehérjét tartalmaz 100 grammonként.

Nyersen csak megfelelően kezelt, nyers fogyasztásra szánt tintahalat használj, megbízható hűtőláncból; a frissnek látszó példány önmagában nem garantálja a biztonságot. Ha nem tudod, hogyan kezelték, süsd vagy főzd át.