Lekvár

A lekvár általában hosszabban főzött, sűrűbb és simább gyümölcskészítmény; a dzsemben gyakran felismerhetők a gyümölcsdarabok. A megnevezések használata nem minden terméknél következetes, ezért az állag a legjobb támpont.

A gyümölcsöt vastag aljú lábasban, kis lángon főzd, gyakran keverve, amíg a levéből elpárolog a víz, és a lekvár hideg tányérra cseppentve nem folyik szét. A széles lábas gyorsítja a sűrűsödést; a cukrot a gyümölcs puhulása után add hozzá.

Linzerben vagy piskótatekercsben használhatsz sűrű gyümölcsízt, gyümölcspürét vagy magozott, összetört aszalt gyümölcsöt. A hígabb tölteléket előbb főzd be, különben eláztathatja a tésztát.

Palacsintába, buktába, linzerbe és lekváros derelyébe töltheted, de kenyérre vagy kalácsra kenve is klasszikus. A savanykás szilva- és baracklekvár sült húsok mellé adott mártásban is jól működik.

Tartsd jól lezárva a hűtőben, és mindig tiszta, száraz kanállal szedj belőle. Ha penészt látsz rajta, ne csak a felső réteget távolítsd el: az egész üveg tartalmát dobd ki.

A lezárt üveg kupakjának közepe behúzódik, és nem kattan fel-le nyomásra. Ha nem zár rendesen, tedd hűtőbe, és fogyaszd el hamar; ne tárold kamrában.

Érett, jól megpuhult szilvából főzik, rendszerint sokáig, hogy a gyümölcs saját leve besűrűsödjön. A kész lekvár sötét, sűrű, és gyakran kevés vagy semennyi hozzáadott cukor sem kerül bele.