hódhús

Sötét színű vadhús, íze karakteres, de nem feltétlenül erős; a húsrésztől és az állat korától is függ. A hód farka sokkal zsírosabb, mint a soványabb húsrészek.

A soványabb részeket inkább kíméletesen, fedő alatt párold vagy süsd lassan, kevés folyadékkal; a hosszabb, nedves hőkezelés segít megpuhítani. A kisebb darabokat kezdd ellenőrizni néhány óra után, és csak akkor tálald, ha a közepe is teljesen átsült.

Vad emlős húsát teljesen süsd át: a legvastagabb rész közepén érje el a 71 °C-ot. Hőmérővel mérj, mert a hús színe önmagában nem mutatja megbízhatóan, hogy elkészült-e.

Tedd lefedve a hűtő leghidegebb részébe, és egy-két napon belül készítsd el; a nyers levét ne engedd más élelmiszerre csöpögni. Hosszabb tároláshoz csomagold légmentesen, fagyaszd le, majd a hűtőben olvaszd ki.

A lassan párolt hódhús mellé jól illik a sült gyökérzöldség, a gomba és a burgonya; a hús szaftjából készített mártás is jó választás. A borókabogyóval, babérlevéllel és hagymával fűszerezett párolás jól passzol a vadhús karakteréhez.

Pörköltben vagy lassan párolt raguban medvehússal helyettesítheted, mert az is karakteres vadhús. Ha soványabb, enyhébb ízű alternatívát keresel, a bölényhús használható, de rövidebb sütési időt igényelhet.