Kókuszdió

Először szúrd át a héj egyik „szemét”, és öntsd ki a kókuszvizet. Ezután a diót konyharuhába fogva, kalapáccsal ütögesd körbe az egyenlítőjén, amíg megreped; a húsról késsel fejtsd le a héjat.

Rázd meg: a friss, egész dióban hallhatóan lötyög a kókuszvíz. Ne vedd meg, ha a héja repedt, penészes vagy nedves foltos, illetve ha a víznek savanyú szaga van.

A kókusz húsát tedd zárható dobozba, és tartsd hűtőben; néhány napon belül használd fel. Hosszabb tároláshoz fagyaszd le darabokban, majd felengedés nélkül add turmixhoz vagy főtt ételhez.

A friss hús jól illik gyümölcssalátába és turmixba, de currykben, rizses ételekben és süteményekben is használják. A délkelet-ázsiai konyhákban a reszelt kókusz és a kókusztej sós fogásokban is gyakori.

Süteményben a reszelt kókuszdiót egyenlő tömegű mandulával vagy darált dióval válthatod ki, de az íz és az állag más lesz. Curryben a friss hús helyett inkább kókusztejet használj, mert az adja a krémes állagot.

Botanikailag csonthéjas termés, nem valódi dió: a külső rostos burok alatt kemény héj, azon belül pedig a hús és a kókuszvíz található. A kókuszvíz a termés belsejében lévő folyadék, nem a húsból préselt tej.

A kókuszreszelék szárított és aprított hús, ezért szárazabb, és sok receptben koncentráltabban érvényesül az íze. Száz grammban 690 kcal és 67,2 g zsír van benne, míg a kókuszdióban 586 kcal és 58 g zsír.

A friss kókuszdióból egy kisebb, nagyjából 30 g-os adag jó kiindulópont: ez körülbelül egy kis maréknyi hús. Ebben 176 kcal és 5,1 g rost van.