Kókuszdió

Először szúrd ki a héj egyik három „szeme” közül a legpuhábbat, és öntsd ki a kókuszvizet. A diót konyharuhába csavarva, kalapáccsal ütögesd körbe a középvonala mentén, amíg megreped; a hús héjról való leválasztásához egy tompa vajkés segíthet.

Reszeld le vagy vágd vékony szeletekre, terítsd sütőpapíros tepsire, és 160 °C-on pirítsd 5–8 percig. Félidőben keverd át, és figyeld: a kókusz gyorsan megég, ezért akkor vedd ki, amikor éppen aranyszínű.

A kókuszvizet és a húst külön, jól záródó edényben tartsd a hűtőben, és néhány napon belül használd fel. A lereszelt hús lefagyasztható; kisebb adagokban tedd el, hogy csak annyit kelljen kiolvasztanod, amennyire szükséged van.

Reszelve teheted müzlibe, süteménybe vagy kókuszgolyóba, pirítva pedig curryk és krémlevesek tetejére. A frissen kivájt hús turmixba is kerülhet; a kókuszvíz külön ital vagy turmixalap.

A kókuszvíz a dió belsejében található folyadék, a kókusztej pedig általában a kókusz húsából és vízből készül. A kókuszvíz 19 kcal-t, a kókusztej 230 kcal-t tartalmaz 100 grammonként, ezért a kettő nem egyformán használható italokban és főzéshez.

Ha nincs kókusztejed, használhatsz főzőtejszínt vagy cukrozatlan zab- vagy szójaitalt; ezek íze eltér, ezért a kókusz jellegzetes aromája elveszik. Növényi italból válassz sűrűbb változatot, és a hígabb folyadékot fokozatosan add az ételhez.

A kókuszdió botanikailag csonthéjas termés, nem valódi dió. A kemény héj alatt található a fehér, ehető hús és a belső üregben a kókuszvíz.