Friss kókuszdió

Először szúrd ki a héj egyik három „szemét”, és öntsd ki a kókuszvizet. Ezután konyharuhába fogva, kalapáccsal ütögesd körbe a dió középvonalát, amíg megreped; ne tartsd a kezedben ütés közben.

Válassz nehéz, ép héjú darabot, amelyet megrázva hallod lötyögni benne a kókuszvizet. A repedt vagy penészes héjú, illetve kellemetlen szagú kókuszdiót ne vedd meg.

A kókuszhúst tedd jól záródó dobozba, és tartsd hűtőben; néhány napon belül használd fel. A kiöntött kókuszvizet is lefedve hűtsd, és lehetőleg egy-két napon belül idd meg.

Turmixolj össze apróra vágott kókuszhúst meleg vízzel, majd sűrű szűrőn vagy tiszta textilen szűrd át. Több vízzel hígabb, kevesebbel sűrűbb italt kapsz; a visszamaradt kókuszreszelék zabkásába vagy süteménybe kerülhet.

Reszelve vagy vékony csíkokra vágva jól illik gyümölcssalátába, turmixba és kókuszos süteményekbe. Sós ételekben thai currykhez és rizses fogásokhoz is használhatod, különösen lime-mal, chilivel és korianderrel.

Süteményben a cukrozatlan szárított kókuszreszelék a legkézenfekvőbb helyettesítő, de szárazabb és koncentráltabb ízű. Ha a friss hús puhasága számít, a szárított kókuszt kevés meleg vízben áztasd meg, majd csepegtesd le.

A friss kókuszdió húsa nedvesebb, rugalmasabb és enyhébb ízű, a szárított kókusz pedig tömörebb, intenzívebb, ezért kevesebb is elég belőle. A friss változatot reszelve vagy csíkokra vágva, a szárítottat főleg sütéshez és szórásra használják.