Zöld cseresznyepaprika

A csípőssége változó, de általában határozottan erős; ha enyhébben szeretnéd, vágd félbe, és kapard ki az ereket meg a magokat. Kóstold meg egy apró darabját, mielőtt egészben teszed az ételbe.

Mosd meg, vágd le a szárát, és a csípősség mérsékléséhez távolítsd el a magokat és a belső ereket. Szeleteld vékonyra savanyúsághoz, vagy hagyd egészben töltéshez.

Klasszikus töltelék a juhtúró vagy más sós, krémes sajt; a kicsumázott paprikát töltsd meg kiskanállal, majd tálald hidegen. Ecetes lében eltett változatként is gyakori savanyúság.

Frissen, mosatlanul tedd papírzacskóba vagy lazán záródó dobozba a hűtő zöldséges rekeszébe, és néhány napon belül használd fel. A savanyított, felbontott paprikát tartsd a levében, hűtőben.

Igen, nyersen is ehető: vékony karikákban jól illik szendvicsbe, salátába és hidegtálra. A csípős levét ne dörzsöld a szemedbe; szeletelés után moss kezet.

A zöldet korábban szedik, ezért íze frissebb, füvesebb lehet, míg az érett piros rendszerint édesebb. A piros cseresznyepaprika 26 kcal-t és 225 mg C-vitamint tartalmaz 100 grammonként; a zöldben 20 kcal és 120 mg C-vitamin van.

Tegyél belőle keveset pörkölt, babgulyás vagy lecsó mellé, illetve kínáld kolbászhoz, sajthoz és kenyérhez. Erőssége miatt először kis mennyiséggel ízesíts.

C-vitaminból különösen sokat tartalmaz: 100 grammjában 120 mg van. Aprítva add az ételhez a főzés végén, mert a hosszú hőkezelés csökkentheti a C-vitamin mennyiségét.