Szarvashús

Forró serpenyőben, kevés olajon pirítsd körbe, majd közepes lángon süsd tovább; a vastagságtól függően oldalanként néhány perc elég. Pihentesd legalább 5 percig szeletelés előtt, és ne süsd túl, mert a sovány hús gyorsan kiszárad.

A boróka, a kakukkfű, a rozmaring, a fokhagyma és a fekete bors jól kiemeli az ízét. Pörköltként vagy sültként vörösboros mártással, sült gyökérzöldségekkel, gombával vagy burgonyával kínálhatod.

Tedd lefedve a hűtő leghidegebb részébe, és lehetőleg 1–2 napon belül készítsd el. Hosszabb tároláshoz adagold, csomagold légmentesen, és fagyaszd le; felengedni a hűtőben érdemes.

A darált szarvashús közepe érje el a 71 °C-ot, mert daráláskor a felszínről a hús belsejébe is kerülhetnek kórokozók. A hőmérőt a pogácsa vagy fasírt közepébe szúrd.

Készíthetsz belőle pörköltet, ragut, fasírtot vagy sültet; a lassan főtt, borókás szarvasragu különösen jól illik gombához és gyökérzöldségekhez. A pörköltet kis lángon főzd, amíg a hús villával könnyen szétnyomható.

Őzhússal vagy dámszarvashússal jól helyettesítheted, mert hasonlóan sovány vadhúsok. Mivel ezek könnyen kiszáradnak, rövidebb sütési idővel kezdd, pörköltben pedig inkább lassan, kevés folyadékkal párold.

Az őzhús fehérjetartalma 23 g, a szarvashúsé 21 g 100 grammonként; az őzhús zsírtartalma 2,42 g, míg a szarvashúsé 3,3 g. Az őz általában kisebb állat, húsa finomabb ízű és gyakran puhább.