Leveles tészta

A sütőt melegítsd elő 200–220 °C-ra, és a tésztát hidegen tedd a forró sütőbe. A tepsit ne zsúfold tele, sütés közben pedig ne nyitogasd az ajtót; a legtöbb kisebb falat 15–20 perc alatt pirul aranybarnára.

Igen: a hűtőben engedd fel, amíg hajlítható, de még hideg marad. Ha túl puha és ragacsos lesz, tedd vissza rövid időre a hűtőbe, mert a hideg vajrétegek segítik a levelesedést.

A töltelék nélküli, laposan maradó alapot villával szurkáld meg, majd sütőpapírral és nehezékkel süsd elősütéskor, hogy ne púposodjon fel. Pitéhez vagy sajtos rudakhoz viszont ne szurkáld meg, ha azt szeretnéd, hogy szépen megemelkedjen.

Felengedés után tartsd lefedve a hűtőben, és lehetőleg egy-két napon belül használd fel. Ne fagyaszd vissza, ha már teljesen felengedett; a megsült darabok légmentesen zárva néhány napig ropogósabbak maradnak.

Jól működik benne a spenót és a feta, a gomba, a sonka és a sajt, édesen pedig az alma, a túró vagy a lekvár. A tölteléket ne tedd túl nedvesen a tésztára, különben az alja könnyen elázik.

Sós töltelékhez a filotészta könnyebb, ropogósabb rétegeket ad, de a lapokat külön-külön kend meg olajjal vagy vajjal. Réteslapból is készíthetsz hasonló réteges ételt, de kevésbé lesz vajas és puffadt.

A réteslap jóval kevesebb zsiradékot tartalmaz: 6 g zsír van benne 100 grammonként, míg a leveles tésztában 29 g. A leveles tésztától magas, omlós rétegeket kapsz, a réteslapból pedig vékony, ropogós lapok lesznek.

Sütés előtt vékonyan kend meg felvert tojással, ha fényes, mély aranybarna felületet szeretnél. Az illesztésekre ne kerüljön tojás, mert összeragaszthatja a rétegeket, és a tészta kevésbé emelkedik meg.