Lazac

Tedd a bőrös filét sütőpapírral bélelt tepsire, sózd, borsozd, majd süsd 200 °C-on nagyjából 12–15 percig, a vastagságától függően. Akkor jó, ha a közepe eléri a 63 °C-ot, és a húsa villával könnyen rétegekre válik.

A bőrt töröld teljesen szárazra, majd kevés olajon, közepesen forró serpenyőben süsd bőrrel lefelé 5–7 percig. Fordítsd meg, és a húsos oldalát még 1–2 percig süsd; ne mozgasd közben, így a bőr szépen megpirul.

A friss lazac húsa legyen feszes, nedves, de ne nyálkás, az illata pedig enyhe, tengeri jellegű. Egész halnál a tiszta, fényes szem és a pirosas kopoltyú is jó jel; kerüld a szúrós szagú vagy fakó, kiszáradt darabot.

A nyers lazacot tartsd lefedve, a hűtő leghidegebb részén, és lehetőleg 1–2 napon belül készítsd el. Fagyasztáshoz csomagold légmentesen; felengedni a hűtőben érdemes, nem a konyhapulton.

Jól passzol citromhoz, kaporhoz, mustárhoz, fokhagymához és tejszínes mártásokhoz. Gyakori fogás a lazacos tészta, a lazacos quiche, a halleves, valamint a rizzsel és zöldségekkel tálalt sült lazac.

A vadlazac soványabb: 100 grammban 12,1 g zsír és 215 kcal van, míg a tenyésztett lazacban 15,6 g zsír és 239 kcal. A vadlazac húsa gyakran tömörebb, a tenyésztetté zsírosabb és lágyabb.

Nyersen csak olyan lazacot használj, amelyet kifejezetten nyers fogyasztásra szántak; a frissnek tűnő hal önmagában nem garantálja ezt. Tartsd végig hidegen, készítsd el röviddel tálalás előtt, és a maradékot ne hagyd sokáig szobahőmérsékleten.