Fekete olajbogyó

Tedd vágódeszkára, nyomd meg egy széles kés lapjával, majd húzd ki a meglazult magot. Ha egészben szeretnéd megtartani, használj olajbogyómagozót.

Pizzán sütés előtt is ráteheted; ha szaftosabb, kevésbé összeaszalódott szemeket szeretnél, a sütés vége felé add hozzá. Tésztaszószba, például puttanesca jellegű szószba az utolsó néhány percben keverd bele.

Tartsd hűtőben, tiszta, zárható edényben, a saját levével vagy sós levével ellepve. Mindig tiszta kanállal vagy villával vegyél belőle; ha penészt, kellemetlen szagot vagy szokatlan állagot észlelsz, dobd ki.

Jól megy görög salátába, pizzára, tésztához, sült zöldségekhez és halhoz. Aprítva kenyérre kenhető olívakrém, vagyis tapenade is készülhet belőle kapribogyóval, fokhagymával és olívaolajjal.

Sós, karakteres ízhez próbálj kapribogyót vagy apróra vágott savanyított zöld olajbogyót. A kapribogyóból kevesebbet használj, mert általában intenzívebben sós és savanykás.

A zöld olajbogyót általában éretlenebb állapotban szedik, a fekete olajbogyó pedig lehet teljesen éretten szedett vagy érlelés közben sötétre kezelt. Az íz és az állag a feldolgozástól is függ, ezért a fekete nem mindig egyszerűen a zöld érettebb változata.

Szűrd le, majd röviden öblítsd le hideg vízzel; ez a felszíni sós levet eltávolítja, de valamennyit az ízéből is visszavesz. Sós sajttal vagy szardellával együtt készülő ételbe előbb kóstolás nélkül ne tegyél plusz sót.