Zöld olajbogyó

A frissen szedett olajbogyó keserű, ezért fogyasztás előtt általában sós lében vagy más pácolással kezelik. A zöld olajbogyót többnyire éretlenül szedik, ezért marad feszes és jellegzetesen kesernyés.

Ha túl sósnak érzed, tedd szűrőbe, és öblítsd le hideg vízzel; salátába vagy szendvicsbe így kevésbé nyomja el a többi ízt. Az öblítés a felszíni só egy részét távolítja el, de a bogyó belsejét nem sótalanítja ki.

Tartsd hűtőben, tiszta, jól záródó edényben, és lepje el a saját sós leve. Mindig tiszta kanállal vagy villával vedd ki, hogy tovább megőrizze az ízét és az állagát.

Aprítsd görög salátába, tésztasalátába vagy tapenádba, illetve add pizzához, focacciához és paradicsomos tésztaszószhoz. A sós, savanykás íze jól társul paradicsommal, fokhagymával, citrommal és feta sajttal.

Igen: tedd paradicsomos raguba vagy tepsis csirkéhez, de inkább a főzés vége felé add hozzá, hogy ne veszítse el teljesen a feszes állagát. Pizzán és focaccián is megsül; ha sós lében állt, előtte öblítsd le.

Tapenádban vagy salátában a kapribogyó adhat hasonlóan sós, savanykás ízt, de kisebb szemű, ezért kevesebbet használj belőle. Ha inkább a húsos állag számít, próbálj fekete olajbogyót.

A zöld olajbogyót korábban szedik, ezért rendszerint feszesebb és kesernyésebb; a fekete olajbogyó érettebb, íze gyakran lágyabb. A fekete olajbogyó 164 kcal-t és 17 g zsírt tartalmaz 100 grammonként; a zöld olajbogyó energiatartalma 164 kcal ugyanekkora adagban.

A sós lé víz és só keveréke, amelyben az olajbogyót pácolják és tárolják. Emiatt az olajbogyó nátriumtartalma jelentős: 1180 mg 100 grammonként.