Zöld olajbogyó

A frissen szedett zöld olajbogyó keserű, ezért fogyasztás előtt általában lúgos kezeléssel vagy sós lében áztatással, erjesztéssel készítik elő. A pácolás adja jellegzetes sós-savanykás ízét.

Ha túl sósnak érzed, szűrd le, majd röviden öblítsd le hideg vízzel; salátában vagy mártásban így kevésbé nyomja el a többi ízt. Ha a páclé is kell a recepthez, előbb kóstold meg, és csak utána sózz.

Tedd tiszta, jól záródó edénybe, és öntsd rá annyi páclevet, hogy ellepje. Hűtőben tartsd, és tiszta villával szedj belőle.

Jól illik görög salátába, pizzára és olaszos paradicsomos tésztákba, például puttanesca tésztába. Aprítva keverd tonhalas salátába vagy olívaolajjal és kapribogyóval tapenádba.

Pizzára sütés előtt is teheted, de ragukhoz és tésztaszószokhoz inkább a főzés vége felé add, hogy megőrizze az ízét és ne puhuljon szét. A nagyobb szemeket vágd félbe, és távolítsd el a magjukat.

Sós, savanykás ízhez kapribogyót használhatsz, de abból kevesebb is elég, mert intenzívebb. Ha inkább a húsos falatot keresed, a fekete olajbogyó is jó csere, bár íze érettebb és kevésbé kesernyés.

A zöldet éretlenebb állapotban szedik, a fekete általában érettebb; ezért az ízük és állaguk is eltér. A fekete olajbogyó energiatartalma 176 kcal, a zöldé 148 kcal 100 grammonként.