Rambután

Vágd be vagy karcold körbe a vastag héját késsel, aztán csavard szét, vagy nyomd össze finoman a héját, hogy felnyíljon. A fehér, áttetsző gyümölcshúst edd meg; a magot és a maghéjat ne.

A magot ne edd meg nyersen: kemény, keserű, és a nyers mag fogyasztása nem biztonságos. A gyümölcshúst a mag körül harapd le, vagy vágd le róla késsel.

Élénk színű, feszes héjú gyümölcsöt keress, amelynek puha tüskéi nem száradtak ki teljesen. Kerüld a penészes, erősen megbarnult vagy levet eresztő darabokat.

Tedd zárt zacskóban vagy dobozban a hűtőbe, így a héja kevésbé szárad ki; néhány napon belül edd meg. A meghámozott gyümölcshúst is lefedve tárold, és hamar fogyaszd el.

Frissen gyümölcssalátába, joghurtba vagy kókusztejes desszertbe teheted; a mangóval, ananásszal és lime-mal különösen jól társul. Ázsiai gyümölcslevesekben és szirupban eltett gyümölcskeverékekben is gyakori.

A longan áll hozzá a legközelebb: hasonlóan áttetsző, édes gyümölcshúsú, de kevésbé ropogós. Mangosztánnal is helyettesítheted desszertben vagy gyümölcssalátában, bár annak húsosabb, savanykásabb az íze.

Nem: mindhárom külön gyümölcs, de a rambutánt a szőrös, pirosas héjáról könnyű felismerni. A licsi héja rücskös, a longané simább és barnás; a rambután húsa általában feszesebb.

A rambután egy adagjában 14 g cukor van. Egy kisebb tál gyümölcshús helyett számolj nagyjából néhány meghámozott szemmel, mert a mag miatt a héjas gyümölcs tömege nem azonos az ehető részével.