Olajbogyó

A zöldet általában éretlenebb állapotban szedik, a fekete többnyire érettebb, de egyes bolti fekete olajbogyókat érlelés közben sötétítenek. Az ízük és az állaguk is eltérhet.

Ha túl sósnak érzed, szűrd le, majd röviden öblítsd le hideg vízzel, és csepegtesd le. Salátához vagy mártogatósba keverve általában elég lecsepegtetni.

Tedd a bogyót vágódeszkára, és egy kés lapjával finoman nyomd meg; a mag többnyire könnyen kicsúszik. Ha egészben szeretnéd tálalni, használj magozót, vagy válassz eleve magozott olajbogyót.

Tedd hűtőbe, és tartsd a saját levében vagy sós felöntőlevében, tiszta, jól záródó edényben. Mindig tiszta villával vegyél belőle, és ha megváltozik a szaga, színe vagy állaga, ne edd meg.

Jól illik görög salátába, pizzára, tésztaszószba és tapenádba. A feta, a paradicsom, a fokhagyma és a kapribogyó különösen jól passzol hozzá.

A magozott olajbogyót a főzés végén keverd a szószhoz vagy a raguba, hogy átmelegedjen, de ne főjön szét. Sütőben készült csirkéhez vagy zöldségekhez már a sütés elején is hozzáadhatod.

A frissen szedett olajbogyó nagyon keserű, ezért fogyasztás előtt általában pácolják vagy sós lében kezelik. A bolti, fogyasztásra kész olajbogyót nem kell külön elkészíteni.