Karalábé

Igen, hámozd meg, mert a külső héja gyakran rostos és rágós. A zsenge, kisebb gumó héja vékonyabb, de a keményebb részeket akkor is vágd le; a megtisztított karalábét szeletelve vagy lereszelve kínálhatod.

A kockákra vágott karalábé enyhén sós, gyöngyöző vízben nagyjából 10–15 perc alatt puhul meg. Akkor jó, ha a kés könnyen belecsúszik, de még nem esik szét; levesbe a főzés vége felé tedd, hogy tartsa az alakját.

Vágd hasábokra vagy kisebb kockákra, forgasd össze olajjal, sóval és borssal, majd süsd 200 °C-on körülbelül 25–35 percig. Félidőben fordítsd át; akkor kész, amikor a széle pirul, a belseje pedig puha.

Vágd le a leveleit, mert azok gyorsan vizet vonnak el a gumótól. A karalábét tedd zacskóban a hűtő zöldséges fiókjába; a leveleket külön tárold, és néhány napon belül használd fel.

Készülhet belőle karalábéleves, karalábéfőzelék vagy töltött karalábé. Nyersen vékony csíkokra vágva salátába is teheted; jól illik hozzá a tejföl, a kapor és a petrezselyem.

Levesben a tarlórépa vagy a fehérrépa ad hasonlóan enyhén édeskés, földes ízt, bár a tarlórépa karakteresebb. Főzelékhez használhatsz gumós zellert is, de annak erőteljesebb az íze, ezért kevesebbel kezdd.

A karalábé a káposztafélék megvastagodott szára, a karórépa pedig gyökérzöldség. A karalábé íze enyhe és káposztás, a karórépáé földesebb, édeskésebb; mindkettő főzhető, de a karórépa rendszerint hosszabb főzést igényel.