Szarvasgomba

Puha gombakefével vagy ecsettel söpörd le róla a földet, a barázdákból pedig fogpiszkálóval távolítsd el a szennyeződést. Csak közvetlenül felhasználás előtt öblítsd le gyorsan, majd azonnal töröld szárazra; ne áztasd.

Éles késsel vagy szarvasgombaszeletelővel vágd hajszálvékonyra, és a főzés végén tedd a forró ételre. Az erős, hosszas hőkezelés tompítja jellegzetes aromáját.

Csomagold száraz papírtörlőbe, tedd jól záródó dobozban a hűtőbe, és naponta cseréld a papírt, hogy ne nedvesedjen be. Néhány napon belül használd fel; a szarvasgomba illata gyorsan gyengül.

Reszeld vagy szeleteld vajas tésztára, rizottóra, rántottára vagy burgonyapürére. A tojás és a vaj jól átveszi az aromáját, ezért egyszerű ételekben is érvényesül.

Olyat keress, amelynek határozott, kellemes illata van, tapintásra kemény, és nincs rajta puha, nyálkás vagy penészes folt. A földes külső önmagában nem hiba: felhasználás előtt le lehet kefélni.

Pontos helyettesítője nincs, mert jellegzetes aromáját más gomba nem adja vissza. Ha csak földes, gombás ízt szeretnél, pirított vargánya vagy más aromás erdei gomba illik a tésztához és a rizottóhoz; a szarvasgombaolaj íze gyakran mesterséges aromából származik.

A fekete szarvasgomba a szarvasgombák egyik fajtája, nem különálló, egymással nem rokon étel. Illata és íze a fajtától, az érettségtől és a termőhelytől is függ; mindkettőt gyakran vékonyra szeletelve használják.

A szarvasgomba föld alatt növő, ehető gomba, nem zöldség. A fákkal, például tölgyekkel vagy mogyoróval együtt él, és a gyökereik környezetében fejlődik.