Szarvasgombák

A föld alatt, fák gyökereivel együtt él, ezért nehéz megtalálni és termeszteni; sokszor keresőkutyával kutatják fel. Erős aromájából már néhány vékony szelet is elég egy fogás ízesítéséhez.

A friss szarvasgombát többnyire nyersen, közvetlenül tálalás előtt borotválják vékonyan meleg tésztára, rizottóra vagy tojásételre. A hosszú, erős hőkezelés elillanthatja jellegzetes aromáját.

Tedd a hűtőbe egy jól záródó edénybe, száraz papírtörlőbe csomagolva, és naponta cseréld a papírt, ha átnedvesedik. Néhány napon belül használd fel; az aromája gyorsan gyengül.

A tojás, a vaj, a tejszínes szósz, a burgonya és a parmezán jól kiemeli az aromáját. Reszelj belőle frissen tagliatellére, rántottára vagy burgonyapürére.

Azonos ízt nehéz elérni, de kevés szarvasgombás olaj vagy szarvasgombás vaj adhat hasonló, földes aromát. Ezekből először csak pár cseppet használj, mert az ízesítésük gyakran intenzív.

Nem egészen: a szarvasgomba is gomba, de a föld alatt fejlődik, míg a köznyelvben gombának nevezett fajok többségének termőteste a felszínen nő. A „szarvasgomba” név nem egyetlen fajra, hanem több, föld alatti gombára utal.

Igen, a friss szarvasgombát gyakran nyersen, vékonyra szeletelve vagy reszelve tálalják. Használat előtt keféld le alaposan, és vágd le a földes részeket.

Száz grammonként 3,3 g fehérjét tartalmaz. Egy ételre általában csak kevés kerül belőle, így inkább az aromája, mint a fehérjetartalma miatt használják.