Pattogatott kukorica

Tegyél kevés olajat egy vastag aljú lábasba, szórd bele a szemeket egy rétegben, majd fedd le. Közepes lángon rázogasd; amikor a pukkanások között már két-három másodperc telik el, húzd le a tűzről, nehogy megégjen.

Tedd a szemeket mikrózható, fedeles edénybe, a fedelet hagyd kissé nyitva a gőznek. Két perc után figyeld a hangokat, és állítsd le, amikor a pukkanások között két-három másodperc telik el; a pontos idő a mikró teljesítményétől függ.

A szem belsejében lévő nedvesség hozza létre a pattogáshoz szükséges gőzt, ezért a túl száraz vagy sérült szemek gyakran nem pattannak ki. Tartsd a pattogtatlan szemeket jól záródó edényben, és ne melegítsd túl lassan vagy túl alacsony hőfokon.

Teljes kihűlés után tedd légmentesen záródó dobozba, mert a levegő nedvességétől hamar megpuhul. A sózott vagy vajas változatot is száraz, hűvös helyen tárold, és lehetőleg néhány napon belül edd meg.

A finomra őrölt fűszer jobban rátapad, mint a durva szemű. Még melegen permetezz rá kevés olajat vagy olvasztott vajat, majd szórd meg sóval, paprikával, fokhagymaporral vagy reszelt sajttal, és rázd össze.

Kisgyereknek ne adj egész pattogatott kukoricaszemet, mert könnyen félrenyelheti; a kemény, ki nem pattant szemeket is válogasd ki. Csak akkor kínáld, ha már biztonságosan tud rágni, és evés közben végig figyelj rá.