Nádcukor

A legtöbb receptben ugyanannyi kristálycukorral helyettesítheted; az íz és a szín alig változik. Ha barna cukrot használsz, a sütemény kissé nedvesebb, karamellesebb lehet.

Tartsd jól záródó, száraz edényben, nedvességtől és gőztől távol. Ha mégis kemény csomóvá áll össze, tedd rövid időre egy nedves papírtörlővel letakart edénybe, majd morzsold szét.

Mindkettő főként szacharóz, ezért sütésben általában felcserélhetők. A nádcukor íze és színe a feldolgozástól függ; a fehér, finomított nádcukor alig különbözik a kristálycukortól.

A cukornád levét kipréselik, megtisztítják, majd besűrítik, hogy cukorkristályok váljanak ki belőle. A további finomítás mértéke határozza meg, mennyi melasz marad a cukorban.

Keverheted keksz- és pitetésztába, gyümölcsre szórhatod, vagy édes-savanyú mártásokhoz és marinádokhoz adhatod. Nagyobb szemcséjű változattal ropogós tetejű süteményt készíthetsz.

Tedd vastag aljú lábasba, és közepes lángon melegítsd, amíg megolvad és borostyánszínűvé válik; közben inkább rázogasd az edényt, ne kavargasd. A forró karamell súlyos égési sérülést okozhat, ezért ne kóstold meg és ne nyúlj hozzá.

Nem feltétlenül: a nádcukor cukornádból készül, a barna cukor pedig a színét és karamelles ízét a benne maradó vagy hozzáadott melasztól kapja. A barna cukor készülhet nádcukorból vagy répacukorból is.