Vörösbor-ecet

Élénk savassága jól kiegyensúlyozza a zsírosabb, tartalmas ízeket: használhatod salátaöntethez, lencsesalátához, páchoz vagy mártás végső ízesítéséhez. Főzés közben fokozatosan add hozzá, mert a hosszas forralás tompítja az illatát.

Keverd össze olívaolajjal, mustárral, sóval és borssal közvetlenül tálalás előtt; egy rész ecethez körülbelül három rész olaj jó kiindulás. A mustár segít, hogy az öntet ne váljon szét olyan gyorsan.

Vörösborból készül: ecetsavbaktériumok alakítják át a bor alkoholját ecetsavvá. A bor eredete és az érlelés módja miatt az íze lehet gyümölcsösebb, lágyabb vagy határozottan savanyú.

Salátaöntetben az almaecet vagy az ételecet is működik, de előbbi gyümölcsösebb, utóbbi semlegesebb ízű; először kevesebbet tegyél belőlük. Balzsamecetet csak akkor válassz, ha az édesebb, sűrűbb íz is illik az ételhez.

A vörösbor-ecet általában hígabb és savasabb, míg a balzsamecet édesebb, sűrűbb, és több szénhidrátot tartalmaz: 17 g-ot 100 grammonként, szemben a vörösbor-ecet 0,3 g-jával. Salátaöntethez mindkettő jó, de nem adnak azonos ízt.

Tartsd szorosan lezárva, hűvös, sötét szekrényben, távol a tűzhely melegétől. Az ecetben idővel ártalmatlan, kocsonyás ecetanya is kialakulhat; ha az illata vagy megjelenése szokatlanul romlott, inkább ne használd.

Savanyúság eltevéséhez ne cseréld le automatikusan a receptben megadott ecetet vörösbor-ecetre: az ecetek savtartalma eltérhet, és ez befolyásolja a biztonságos tartósítást. Ilyen célra pontosan a bevált receptben előírt ecetet és arányokat kövesd.