Tintahal

Húzd ki a fejet és a belsőségeket a testből, távolítsd el a csontlemezre emlékeztető belső vázat, majd húzd le a bőrt. A csápok tövénél vágd ki a kemény csőrt, a tintazsákot pedig óvatosan kezeld, mert könnyen kifolyik.

Forró serpenyőben, kevés olajon süsd a vékony csíkokat nagyjából 2–3 percig, és ne zsúfold tele a serpenyőt. A tintahal rövid vagy hosszú főzéstől lesz omlós; a köztes, elnyújtott sütés könnyen rágóssá teszi.

A megtisztított testeket töltsd meg például fokhagymás, petrezselymes zsemlemorzsával vagy rizses töltelékkel, majd fogpiszkálóval zárd le a nyílást. Serpenyőben pirítsd körbe, aztán kevés paradicsomos lében, lefedve párold puhára.

A fokhagyma, a petrezselyem, a citrom és a paradicsom jól illik hozzá; tésztával, rizzsel vagy ropogós kenyérrel is tálalhatod. A tintahal gyakori alapanyaga a tengeri paellának és a tintahal tintájával színezett fekete rizsnek is.

Tedd jól záródó edénybe, jégre vagy a hűtő leghidegebb részébe, és lehetőleg még aznap, de legkésőbb másnap készítsd el. Fagyasztáshoz tisztítsd meg, szárítsd le, csomagold légmentesen; felengedni a hűtőben érdemes.

A tintahal teste szélesebb és laposabb, benne széles, mészes belső vázzal; a kalmár teste hosszúkásabb, belső váza vékony, áttetsző tollra hasonlít. Mindkettőt röviden sütve vagy hosszan párolva készítsd, de az elnevezéseket a kereskedelemben gyakran lazán használják.

A szépiát sok helyen tintahalnak is nevezik, ezért a köznyelvi elnevezések átfedhetnek; az angol cuttlefish általában a szépiát jelenti. A megadott tápértékek szerint a szépiában 158 kcal és 32,5 g fehérje van 100 grammonként, míg a tintahalban 79 kcal és 16 g fehérje.

Egy szokásos, körülbelül 85 grammos adag 14 g fehérjét ad. A tintahal fehérjében gazdag, és B12-vitaminból is forrás, mert 100 grammonként a napi beviteli érték több mint 15%-át tartalmazza.