szárított hal

A kemény, sós szárított halat áztasd hideg vízben a hűtőben, és közben cseréld le a vizet; így puhul és veszít a sósságából. A vékony, puhább darabot elég röviden leöblíteni, vagy áztatás nélkül is felhasználhatod.

Áztatás után töröld szárazra, majd süsd serpenyőben kevés olajon, vagy főzd levesben, amíg teljesen átforrósodik és könnyen szálaira válik. A sót csak a végén add az ételhez, mert a hal már önmagában is sós lehet.

Tartsd légmentesen záródó edényben, száraz, hűvös helyen, és óvd a párától. Felbontás után a csomagoláson jelzett tárolási módot kövesd; a beáztatott halat tedd hűtőbe, és készítsd el mielőbb.

Jól működik hallevesben, raguban, rizses ételekben és zöldséges egytálételekben: a főzés közben visszapuhul, és ízt ad a lének. Ha nagyon sós, áztasd be, és az ételt csak kóstolás után sózd.

Ha a sós, tömény íz a fontos, használj sózott vagy füstölt halat, de ezek íze és nedvessége eltérő, ezért a sózást igazítsd hozzájuk. Friss hallal is helyettesítheted, de azt külön főzd készre, mert nem adja ugyanazt a szárított halas ízt.

Ne tekintsd automatikusan fogyasztásra késznek: a szárítás önmagában nem garantálja, hogy a hal biztonságosan ehető főzés nélkül. Kövesd a csomagoláson szereplő elkészítési útmutatót, és ha az főzést ír elő, alaposan hőkezeld.

Dobd ki, ha penészes, nyálkás, szokatlanul elszíneződött vagy kellemetlen, romlott szaga van. A szárított hal erős illata önmagában nem feltétlenül romlás, de a penészt ne próbáld lekaparni róla.

Sok halat sózással együtt szárítanak, ezért az íze koncentrált és sós lehet; más termékeket só nélkül szárítanak. Kóstold meg az áztatás után, mielőtt további sót adnál az ételhez.