Muscadine szőlő

Mosd meg, majd harapj bele, és a húsát rágd le a vastag héjról; a héj és a mag is ehető, de a mag kemény. Ha zavar a héj, nyomd ki a gyümölcshúst a szádban, a héjat pedig dobd el.

Az érett szem színe a fajtától függően bronzos, vöröses vagy sötétlila, és enyhe nyomásra enged, de nem pépes. A fürtről könnyen leváló, ép szemeket válaszd; a ráncos, repedt vagy penészes bogyót hagyd ki.

Tedd hűtőbe, mosatlanul, szellős dobozban vagy a saját fürtjén, és csak közvetlenül evés előtt mosd meg. A sérült vagy penészes szemeket távolítsd el, mert a penész gyorsan átterjedhet a szomszédos bogyókra.

Délkelet-USA-ban gyakran készítenek belőle zselét, levet és bort. Zseléhez főzd puhára a szemeket kevés vízzel, majd szűrd át, hogy a vastag héj és a mag ne kerüljön a készítménybe.

Friss fogyasztáshoz vagy gyümölcssalátába a nagy szemű, magos szőlő jó csere. Zselénél olyan szőlőt válassz, amelynek héja és húsa is színes, mert a Muscadine héja is ad színt és ízt.

A Muscadine rendszerint nagyobb szemű, vastagabb héjú és magos; az amerikai szőlőként megadott típus energiatartalma 67 kcal, a Muscadine-é 57 kcal 100 grammonként. Muscadine-nál a héj és a mag aránya is feltűnőbb, ezért más lehet a friss fogyasztás élménye.

Igen, mindkettő a szőlőfélék családjába tartozik, de a Muscadine külön szőlőfaj, nem egyszerűen egy sötét vagy muskotályos szőlőfajta. Észak-Amerika délkeleti részén őshonos.