Szarvashús

Kockázd fel, pirítsd körbe forró zsiradékon, majd párold hagymával, pirospaprikával és kevés folyadékkal, lefedve, kis lángon másfél-két órán át. Akkor jó, ha villával könnyen szétnyomható; közben pótold a folyadékot, nehogy lekapjon.

A szarvashús sovány, ezért a vastagabb szeleteket forró serpenyőben, kevés zsiradékon süsd röviden, oldalanként két-három percig, majd pihentesd öt percet. Ne süsd hosszan: a túlsütött hús gyorsan rágóssá válik.

A vörösboros pác borókabogyóval, kakukkfűvel és babérlevéllel jól illik hozzá; hagyd lefedve a hűtőben néhány órát vagy egy éjszakán át. Sütés előtt töröld szárazra, hogy szépen piruljon.

Készülhet belőle pörkölt, ragu, sült vagy vadas; jól passzol hozzá az áfonyás mártás, a gomba, a párolt káposzta, a burgonyagombóc és a polenta. A borókás, kakukkfüves ízesítés különösen jól kiemeli a karakterét.

Pörköltben vagy raguban őzhússal, dámszarvashússal vagy marhahússal is helyettesítheted. A marhahús általában zsírosabb lehet, ezért a főzési időt a hús puhulásához igazítsd.

Az őzhús energiatartalma 120 kcal, fehérjetartalma 23 g, zsírtartalma 2,42 g 100 grammonként; a szarvashúsban 103 kcal, 22 g fehérje és 1,6 g zsír van ugyanekkora adagban.

Tartsd lefedve, a hűtő leghidegebb részén, és lehetőleg egy-két napon belül készítsd el. Hosszabb tároláshoz porciózd, csomagold légmentesen, és fagyaszd le; felengedni a hűtőben érdemes.

A vadászott húsnál a nyers vagy félig átsütött fogyasztás kockázatos lehet, ezért süsd át alaposan, különösen darált hús esetén. A nyers hússal érintkező kést, deszkát és kezet mosd el, mielőtt más ételhez nyúlsz.