Szárított garnélarák

Ha puhábbra szeretnéd, öblítsd le, majd áztasd langyos vízben 15–30 percig; a nagyobb daraboknak több idő kellhet. Az áztatólevet szűrd át, és használd leveshez vagy szószhoz, ha kellemes az íze.

Áztatás után itasd szárazra, és kevés olajon, kis lángon pirítsd 1–2 percig, amíg illatozni kezd. Könnyen megég, ezért gyakran kevergesd; így jó alap rizses ételekhez és pirított zöldségekhez.

Apróra vágva jól illik sült rizsbe, tésztába, zöldséges wokételekbe és levesekbe; a délkelet-ázsiai konyhákban curryk és fűszeres paszták ízesítője is. Először keveset adj hozzá, mert az íze koncentrált.

Tartsd légmentesen záródó edényben, hűvös, száraz, fénytől védett helyen, és ne hagyd párás levegőn. Ha a csomagolás hűtést ír elő, vagy a garnéla nedvességet kapott, tárold hűtőben; a kellemetlen szagú vagy penészes darabokat dobd ki.

A garnélarák vagy a fagyasztott garnélarák nem adja ugyanazt a tömény, sós ízt, ezért inkább csak akkor jó helyettesítő, ha az ételben a garnéla állaga a fontos. Vegetáriánus ételben pirított gombával adhatsz mélyebb ízt, de az eredmény más lesz.

A megadott adatok szerint a szárított standard garnéla fehérjéből többet tartalmaz: 83,1 g-ot 100 g-onként, míg a szárított garnélarákban 56 g van. A szárítás módja és a sózás is befolyásolhatja, mennyire intenzív az ízük.

A nátriumtartalma 4330 mg 100 grammonként, ezért főzéskor csak óvatosan sózd az ételt, és kóstold meg, mielőtt még sót adnál hozzá. Áztatás után öblítsd le, ha mérsékelni szeretnéd a sós ízét.

Nem: a garnélarák rákféle, és allergiás reakciót válthat ki. Ha rákfélékre allergiás vagy, ne kóstold meg, és az olyan ételeket is kerüld, amelyekkel közös eszközön készítették.