Atlanti lazac

Főételként egy felnőttnek nagyjából 120–150 g nyers filé jó kiindulópont; sütés közben veszít a tömegéből. Ez körülbelül egy tenyérnyi, vastag szelet.

Forró serpenyőben, kevés olajon süsd a bőrös oldalán 4–5 percig, majd a húsos oldalán még 1–2 percig; vastagabb darabnak több idő kell. Akkor készült el, amikor a közepe eléri a 63 °C-ot, és a húsa villával könnyen rétegekre válik.

Melegítsd elő a sütőt 200 °C-ra, és süsd a filét körülbelül 12–15 percig, vastagságától függően. A sütőpapírba vagy fóliába csomagolt lazac kevésbé szárad ki; ellenőrizd a legvastagabb részét.

A friss filé húsa feszes, nedves, de nem tocsog, illata pedig enyhe és tiszta, nem erősen halas. Egész halnál a szem legyen tiszta, a kopoltyú élénkpiros; a lazacot vásárlás után tartsd hidegen.

Nyersen, lefedve, a hűtő leghidegebb részében legfeljebb 1–2 napig tárold, a kész lazacot pedig 3–4 napon belül edd meg. Fagyasztáshoz csomagold légmentesen; felengedni a hűtőben a legbiztonságosabb.

Jól áll neki a citrom, a kapor, a petrezselyem és a mustáros-joghurtos szósz. Tálald főtt vagy sült burgonyával, rizzsel, illetve párolt zöldségekkel; a füstölt lazac gyakori feltét szendvicsen és tésztában is.

A vad atlanti lazac általában soványabb: 100 g-ja 142 kcal és 6,34 g zsír, míg a tenyésztett atlanti lazacé 208 kcal és 13,4 g zsír. A vad hal húsa gyakran feszesebb, a tenyésztetté zsírosabb és lágyabb.

Nyers fogyasztásra csak olyan lazacot válassz, amelyet kifejezetten nyers ételhez szántak, és végig megfelelően hűtöttek; a frissnek látszó hal önmagában nem teszi biztonságossá. Otthon a legegyszerűbb és legbiztosabb alaposan átsütni.