Sütőélesztő

Általános átváltásként 25 g friss élesztő helyett 7–8 g szárított élesztőt használj. A szárított változatot a liszthez is keverheted, a frisset pedig morzsold vagy oldd fel a receptben megadott folyadékban.

Langyos, nagyjából 30–35 °C-os tejbe vagy vízbe morzsold; a forró folyadék elpusztíthatja az élesztőt, a hideg pedig lelassítja a működését. Egy csipet cukor segíthet a felfutásban, de nem kötelező.

Meleg, huzatmentes helyen az első kelesztés gyakran 45–90 perc, de a tésztát inkább a térfogata alapján figyeld: akkor jó, ha nagyjából a duplájára nőtt. A hideg konyhában lassabban kel.

Tartsd hűtőben, becsomagolva, és használd fel a csomagoláson jelzett időn belül. Ha elszíneződött, nyálkás vagy kellemetlen szagú, ne tedd a tésztába.

Igen: oszd kisebb adagokra, csomagold légmentesen, majd felhasználás előtt olvaszd ki a hűtőben. Kiolvasztva morzsalékosabb lehet, és gyengébben keleszthet, ezért előbb kevés langyos folyadékban próbáld ki.

Gyakori ok a túl forró folyadék, a lejárt vagy rosszul tárolt élesztő, illetve a hideg kelesztőhely. Tedd a letakart tálat langyos, huzatmentes helyre; ha az élesztő langyos folyadékban sem habosodik, használj másikat.

Kenyérhez, pizzatésztához, kalácshoz és kelt fánkhoz egyaránt jó. A pizzatésztát a hűtőben, lassan is kelesztheted, a kalácsnál pedig ügyelj rá, hogy a dús, vajas tészta kelése általában lassabb.

A sütőélesztő élő gombasejtekkel keleszti meg a tésztát, az élesztőkivonat viszont ízesítő paszta vagy por, amely nem keleszt. Kenyérbe az előbbit, levesek és szószok ízesítésére az utóbbit válaszd.