Szentjánoskenyér

Törd kisebb darabokra, és távolítsd el a kemény magokat; a hüvely ehető, de száraz és rágós. Ha puhábbra szeretnéd, áztasd be, majd főzd, és a megpuhult részt pürésítsd.

A szentjánoskenyérpor természetesen édesebb és kevésbé kesernyés, mint a kakaó, ezért kakaó helyett használva csökkentsd a receptben a hozzáadott cukrot. Forró italba keverd először kevés hideg tejjel vagy vízzel, így kevésbé csomósodik.

Zabkásába, turmixba, süteményekbe és pudingba keverheted; jól társul banánnal, fahéjjal és diófélékkel. A közel-keleti konyhában a szentjánoskenyérből melaszt is főznek, amelyet kenyérre kenve vagy tahinivel keverve fogyasztanak.

Tartsd száraz, hűvös helyen, jól záródó edényben, hogy ne vegyen fel nedvességet és idegen szagokat. A felvágott, beáztatott hüvelyt tedd hűtőbe, és rövid időn belül használd fel.

A szentjánoskenyér-liszt a hüvely megszárított, megőrölt húsa, ezért könnyebben adagolható és süteményekbe keverhető; 100 grammonként 222 kcal-t és 39,8 g rostot tartalmaz. Maga a hüvely egészben vagy darabokra törve használható.

A szentjánoskenyérmaglisztet a magokból készítik, és főként sűrítőanyagként használják, nem kakaóhelyettesítőként. Rosttartalma 100 grammonként 74,7 g, míg a szentjánoskenyér-liszté 39,8 g.

A hagyomány szerint a szentjánoskenyérmagot egykor súlymérésre használták, mert a magok tömege viszonylag egyenletesnek tűnt. A „karát” szó eredete a görög kerationhoz, vagyis a szentjánoskenyér magjához kapcsolódik.

A szentjánoskenyér rostban gazdag: 23 g rostot tartalmaz 100 grammonként. Mivel a szárított hüvely tömény étel, kezdd kisebb adaggal, például egy-két darabbal.