Marhafilé

Főételként általában 150–200 g nyers marhafilével számolj fejenként; sütés közben veszít a tömegéből. Ez 173 kcal energiát és 30 g fehérjét ad.

Sütés előtt itasd szárazra, és forrósíts fel egy nehéz serpenyőt kevés olajjal. A vastagabb szeleteket nagy lángon oldalanként 2–3 percig pirítsd, majd pihentesd 5 percig; egész darabnál húshőmérővel ellenőrizd, hogy a közepe elérte-e a 63 °C-ot.

Nem szükséges: a marhafilé eleve puha, és a hosszú, savas pác elnyomhatja az ízét. Sózd közvetlenül sütés előtt, vagy sózd meg 40–60 perccel korábban, majd töröld szárazra a felületét.

Tedd lefedve vagy jól záródó dobozban a hűtő leghidegebb részébe, és lehetőleg 1–2 napon belül készítsd el. Hosszabb tároláshoz csomagold légmentesen, és fagyaszd le.

A vajas burgonyapüré, a sült burgonya és a zöldbab klasszikus kísérő; mártásnak borsmártás vagy vörösboros pecsenyelé illik hozzá. A filé finom ízét ne nyomja el túl fűszeres köret.

Steakhez válassz marha hátszínt: karakteresebb, és általában tovább kell sütni, hogy megpuhuljon. Bélszín is használható, de vásárláskor kérdezd meg a hentest, pontosan melyik darabot kínálja, mert a filé és a bélszín elnevezés használata eltérhet.

A marhafilé a gerinc belső oldalán futó, kevéssé dolgozó izomból származik, ezért különösen puha és enyhe ízű. A hátszín rostosabb, marhásabb ízű, és sütés után több rágást igényel.

A Wellington-bélszín egész marhafilé, amelyet gombás töltelékkel és leveles tésztával burkolva sütnek meg. Szeletelve steaknek vagy tatárbifsztekhez is használják; nyers fogyasztásra csak gondosan kezelt, erre szánt húst válassz.