Hal ikra

A halikra a halak érett petefészkében található tojás; kaviárnak szűkebb értelemben a tokhal sózott ikráját nevezik. A lazac ikráját gyakran lazackaviárként árulják, de nem tokhalból származik.

Óvatosan öblítsd le, töröld szárazra, majd közepes lángon, kevés olajon süsd oldalanként néhány percig, amíg a közepe is átsül. A nagyobb ikrazsákot sütés előtt finoman szurkáld meg, így kevésbé reped szét.

Süthetsz belőle ikrafasírtot vagy ikrapogácsát, készíthetsz belőle halikralevest, illetve citrommal, hagymával és tejföllel ikrakrémet. A sózott ikra pirítóson vagy főtt burgonya mellé is jól illik.

Tartsd lefedve a hűtő leghidegebb részében, és lehetőleg még aznap vagy másnap készítsd el. Ha későbbre tennéd el, fagyaszd le légmentesen; felengedni a hűtőben érdemes, nem a konyhapulton.

A friss, kezeletlen halikrát ne edd nyersen: süsd vagy főzd át teljesen. A sózott, késztermékként árult ikrát az előírt tárolás és felbontás utáni fogyasztás szerint kezeld.

Ha a szemcsés állag a fontos, a lazackaviár vagy más sózott halikra lehet jó csere; az íze és sóssága eltérhet, ezért a recept sóját csak kóstolás után add hozzá. Pástétomban főtt, villával összetört halhús is használható, de nem adja vissza az ikra állagát.

Nem: a halikra a nőstény hal petéje, a halte j pedig a hím hal tejfehér szaporítószerve. A két alapanyag különböző, ezért a receptekben sem mindig helyettesíthetők egymással.

A halikra fehérjében gazdag étel: 25 g fehérjét tartalmaz 100 g-ban. Kisebb adagként pirítósra kenve vagy egy leves betétjeként is fogyaszthatod.