Fésűkagyló

Papírtörlővel szárítsd meg, majd nagyon forró serpenyőben, kevés olajon süsd oldalanként körülbelül 1–2 percig. Akkor jó, ha kívül aranybarna, belül pedig épp átsült; a túlsütéstől hamar gumis lesz.

A kagylóhúst hideg víz alatt gyorsan öblítsd le, és távolítsd el róla az oldalsó, keményebb izomdarabot, ha rajta van. A narancssárga ikrát is rajta hagyhatod: ehető, és sokan különösen ízletesnek tartják.

Tedd lefedve a hűtőbe néhány órára vagy egy éjszakára, majd sütés előtt alaposan itasd le róla a nedvességet. Szobahőmérsékleten ne olvaszd ki, és a felengedett kagylót ne fagyaszd vissza.

A friss, megtisztított fésűkagylót lefedve, a hűtő leghidegebb részén tárold, és lehetőleg még aznap készítsd el. A héjas példányok héja legyen zárt, vagy érintésre csukódjon össze; a nyitva maradó kagylót dobd ki.

Jól illik vajhoz, fokhagymához, citromhoz és petrezselyemhez; tálalhatod rizottóval vagy tésztával is. A gratinírozott fésűkagyló klasszikus fogás: a kagylóhúst héjban, fűszeres-vajas morzsával sütik meg.

Nyersen is tálalják, például vékonyra szeletelve, citrommal vagy más savas öntettel, de ettől nem válik biztonságossá. Ha nem kifejezetten nyers fogyasztásra szánt, megbízhatóan kezelt kagylóról van szó, inkább süsd vagy főzd át.

Hasonló, enyhén édeskés tengeri ízhez használhatsz nagyobb garnélát, például scampit, de annak húsa rugalmasabb, ezért másképp harapható. A fésűkagyló fehérjéje 9,3 g adagonként.