Fésűkagyló

Papírtörlővel alaposan itasd szárazra, majd forró, enyhén olajozott serpenyőben süsd oldalanként nagyjából 1–2 percig, amíg aranybarna kérget kap. Ne zsúfold tele a serpenyőt, mert akkor levet ereszt és párolódik.

Ha homokos vagy szennyezett, röviden öblítsd le hideg vízzel, majd nagyon alaposan töröld szárazra. A tisztított, előkészített darabot általában elég szárazra törölni; a nedvesség akadályozza a pirulást.

Tedd lefedve a hűtőbe néhány órára vagy egy éjszakára, majd öntsd le a kiengedett levet és töröld szárazra. Ne hagyd a konyhapulton felengedni, és a kiolvasztott darabot készítsd el mielőbb.

Jól illik hozzá a citrom, a fokhagyma, a vaj, a petrezselyem és a fehérbor; köretként próbáld rizottóval, krumplipürével vagy roppanós salátával. A citrusos-savanykás ízek ellensúlyozzák a kagyló enyhén édeskés ízét.

A garnéla vagy a nagyobb tintahalkarika használható helyette, de rövidebb sütési időt igényelhetnek. Ha a receptben a nagy, puha falat a fontos, válassz vastagabb haldarabot, és ügyelj rá, hogy ne süsd túl.

A magyar névhasználatban a Szent Jakab-kagyló a fésűkagylók egyik elnevezése is lehet, ezért a nevek nem mindig jelölnek egyértelműen külön terméket. A csomagoláson a faj vagy a származási név segíthet tisztázni, mit vásárolsz.

Nyersen csak kifejezetten nyers fogyasztásra szánt, friss, megfelelően kezelt fésűkagylót válassz, és tartsd végig hűtve. A citromlé nem teszi biztonságossá a romlott vagy nem megfelelően tárolt kagylót; ha bizonytalan vagy, süsd át.

A fésűkagyló fehérjében gazdag: 100 g-ban 23 g fehérje van. Egy körülbelül 100 g-os adaggal ez a mennyiség jut a tányérodra.