Tápiókagyöngy

A manióka, más néven kasszáva gyökeréből kivont keményítőből formázzák. A szárított gyöngyök főzés közben vizet vesznek fel, és áttetszővé, ruganyossá válnak.

A nagyobb, szárított gyöngyöket áztasd be, majd enyhén forrásban lévő vízben főzd puhára; közben kevergesd, hogy ne tapadjanak az edény aljára. Akkor jók, amikor kívül áttetszők, középen pedig már nincs kemény, fehér magjuk; szűrés után öblítsd le hideg vízzel.

A beáztatott gyöngyöt tejben vagy növényi italban, kis lángon főzd, gyakran megkeverve, amíg áttetsző és krémes nem lesz. Édesítsd, majd vaníliával, fahéjjal vagy gyümölccsel tálald; hűlés közben tovább sűrűsödik.

A nagy gyöngyök a buboréktea jellegzetes, rágós betétjei: főzés után röviden cukorszirupba forgatják őket. Levesekbe és gyümölcsös desszertekbe is teheted, ha áttetsző, puha állagot szeretnél.

A száraz gyöngyöt jól záródó edényben, száraz, hűvös helyen tartsd, mert könnyen magába szívja a nedvességet. A megfőtt gyöngyöt tedd lefedve a hűtőbe, és lehetőleg még aznap használd fel: állás közben megkeményedhet vagy összetapadhat.

A tápiókagyöngy helyett használhatsz apró szágógyöngyöt; hasonlóan áttetsző és ruganyos lesz, de a főzési ideje eltérhet. Ha csak a puding sűrítésére van szükséged, a rizs is jó választás, bár más, kevésbé rágós állagot ad.

Nem egészen: a tápiókagyöngy maniókakeményítőből készül, a szágó hagyományosan a szágópálma belsejéből származik. A kétféle gyöngy hasonlóan használható desszertekben, de az alapanyaguk és a főzési idejük különbözhet.