Szárított eper

A megmosott, kicsumázott epret szeletekre vágják, majd kíméletesen aszalják vagy fagyasztva szárítják. A fagyasztva szárított szemek könnyűek és ropogósak, a hagyományosan aszaltak általában rágósabbak.

Szórd közvetlenül a kész zabkására vagy müzlire; ha puhább gyümölcsöt szeretnél, főzd a zabpehellyel együtt néhány percig, vagy áztasd be röviden meleg vízbe. A ropogós, fagyasztva szárított epret inkább tálaláskor add hozzá.

Jól működik muffinban, kekszben, granolában és fehércsokoládés süteményekben. A nagyobb darabokat aprítsd fel, és forgasd kevés lisztbe, mielőtt a tésztához adod, így kevésbé süllyednek le.

Szárított málnával vagy szederrel hasonlóan gyümölcsös, enyhén savanykás ízt kapsz; aszalt cseresznye édesebb, rágósabb alternatíva. Fagyasztva szárított gyümölcs helyett ne használj azonos mennyiségű friss epret tésztában, mert a friss gyümölcs nedvessége megváltoztatja az állagot.

Tedd jól záródó edénybe, száraz, hűvös, fénytől védett helyre, és ne hagyd sokáig nyitva, mert gyorsan felveszi a levegő nedvességét. A fagyasztva szárított epret különösen óvd a párától.

A szárítás eltávolítja a víz nagy részét, ezért a szárított eper töményebb, édesebb ízű és sokkal tovább eltartható. Száz grammban 323 kcal van, míg a friss eperben 40 kcal.

Kis marék, nagyjából 20–30 g jó kiinduló adag, például müzlihez vagy uzsonnára. Ez 65–97 kcal, ezért könnyű belőle észrevétlenül többet csipegetni, mint friss eperből.

A rágós, kemény darabok félrenyelést okozhatnak, ezért kisgyereknek csak életkorának megfelelő, puha és apróra vágott formában kínáld, ülve és felügyelet mellett. A ropogós fagyasztva szárított darabok is könnyen szétmorzsolódnak, ezért ezekkel is légy óvatos.