Karamell

Száraz serpenyőben, közepes lángon olvaszd a cukrot, és ne kevergesd: inkább finoman forgasd a serpenyőt, amikor olvadni kezd. Amint borostyánszínű, vedd le a tűzről, mert a forró serpenyőben tovább sötétedik.

A cukorkristályok akkor indíthatják be a kristályosodást, ha keverés közben a serpenyő falára tapadnak. Vizes karamellnél a cukor feloldódása után ne keverd, a falára tapadt szemcséket pedig nedves ecsettel mosd vissza.

A kész, borostyánszínű karamellt húzd le a tűzről, majd óvatosan keverj hozzá felmelegített tejszínt és vajat; a keverék erősen felhabozhat. A végén adj hozzá sót, és csak langyosan kóstold meg.

Jól illik almához, körtéhez, vaníliafagylalthoz és palacsintához. Kávéba vagy tejberizsre is tehetsz belőle, de a gyümölcsös desszerteknél különösen jól érvényesül az édes, pirult íze.

Tedd tiszta, zárható edénybe, és tárold hűtőben. Felhasználás előtt melegítsd röviden, kis lángon vagy vízfürdőben; ha túl sűrű, kevés meleg tejszínnel lazítsd.

A karamell a megolvasztott, megbarnított cukorból készült alap vagy szósz neve is lehet. A karamellcukorka ezzel szemben megszilárdított édesség, amelyet gyakran tejszínnel vagy vajjal főznek lágy, rágós állagúra.

A forró cukor a víznél jóval magasabb hőmérsékletre hevül, és a bőrre tapadva súlyos égést okozhat. Ne kóstold főzés közben, a tejszínt óvatosan öntsd hozzá, és tartsd távol a gyerekeket.