Szuflé

A sütőben a felvert tojásfehérje és a benne rekedt gőz emeli meg, majd hűlés közben a gőz távozik, ezért valamennyit szinte mindig összeesik. Akkor lesz igazán látványos, ha azonnal tálalod.

Vajazd ki a formát alulról felfelé húzott ecsetvonásokkal, majd szórd meg liszttel; édes változathoz cukrot is használhatsz. A felesleget ütögesd ki, és ne vajazd be a forma peremét kívül.

Frissen, porcukorral meghintve kínáld; jól illik hozzá a vaníliasodó, a tejszínhab vagy egy kevés savanykás bogyós gyümölcs. A mártást inkább mellé tedd, hogy ne áztassa el a könnyű tésztát.

A sajtos szuflé klasszikus választás: a besamelalaphoz keverj reszelt sajtot, majd óvatosan forgasd bele a felvert tojásfehérjét. Spenóttal vagy párolt zöldségekkel is készíthetsz sós változatot; ezeket előbb nyomkodd vagy csepegtesd le, hogy ne vizezzék fel a masszát.

A tojássárgájás alapot előre összeállíthatod, de a fehérjét csak közvetlenül sütés előtt verd fel és forgasd bele. A nyers masszát ne hagyd sokáig állni, mert veszít a levegősségéből.

A szuflé frissen a legjobb; kihűlve összeesik és elveszíti könnyű állagát. A maradékot tedd lefedve a hűtőbe, majd sütőben melegítsd át, de ne számíts arra, hogy újra megemelkedik.

A hidegebb levegő és a hirtelen hőmérséklet-változás miatt a szuflé idő előtt összeeshet. Az első 15 percben semmiképp ne nyisd ki az ajtót; a sütési idő végén gyorsan ellenőrizd.

A név a francia souffler igéből származik, amelynek jelentése „fújni” vagy „felfújni”. A könnyű, levegős étel neve így a sütés közben megemelkedő állagára utal.