Portói bor

A ruby fiatalosabb, gyümölcsösebb és mélyvörös; a tawny hordós érleléstől barnásabb, diós-karamelles ízű. A tawnyt általában kissé hűvösebben kínáld.

A ruby portói bort enyhén hűtve, nagyjából 16–18 °C-on kínáld; a tawny változatnak körülbelül 10–14 °C jó. A túl meleg ital alkoholosabbnak, kevésbé gyümölcsösnek tűnhet.

A ruby portói jól megy az étcsokoládéhoz és az érett sajtokhoz, például a kéksajthoz. A tawny diós desszertekhez, karamellás édességekhez és aszalt gyümölcsökhöz passzol.

Önts egy keveset vörös húsokhoz készülő mártásba, vagy párold aszalt gyümölccsel, például körtével. A mártásba a főzés vége felé add, majd pár percig forrald, hogy besűrűsödjön és elillanjon belőle az alkohol egy része.

Zárd vissza a palackot, és tedd hűvös, sötét helyre; a felbontott tawny általában tovább megőrzi az ízét, mint a ruby. Ha már nem töltesz belőle, a hűtő lassítja az oxidációt.

Édes, testes vörösborral helyettesítheted; ha a recept édességet is kíván, adj hozzá kevés cukrot vagy mézet. Mártásnál a vörösbor és egy kevés balzsamecet is adhat hasonló mélységet, de az íze szárazabb lesz.

A portói erősített bor: erjedés közben szőlőpárlatot adnak hozzá, ezért édesebb és magasabb az alkoholtartalma a szokásos vörösbornál. A vörösbor szénhidráttartalma 12 g, míg a portóié 3,41 g 100 grammonként.

A név Porto városára utal, ahonnan a bort hagyományosan hajón szállították. A szőlőt a Douro-völgyben termesztik, és az erjedést szőlőpárlattal állítják meg, így a borban természetes maradékcukor marad.