Vanília

Vágd fel hosszában, a kés tompa élével kapard ki a magokat, és keverd a tésztába vagy a krémbe. A kikapart rudat is főzd bele a tejbe vagy tejszínbe, majd vedd ki.

Tedd jól záródó edénybe, fénytől védett, hűvös, száraz helyre; a hűtőben könnyen nedvesség csapódhat le rajta. A kikapart rudat szárítsd meg, és tedd cukor közé, így vaníliás cukrot készíthetsz.

Vaníliakivonatot tehetsz a receptbe, de keveset használj belőle, mert tömény aroma; vaníliás cukorral is pótolhatod, ilyenkor a recept cukormennyiségéből vegyél el. Az ízük nem teljesen olyan, mint a frissen kikapart vaníliáé.

A vaníliarúd magjai látványosak, és különösen jók pudingba, fagylaltba vagy krémbe; a kivonat könnyen adagolható tésztákhoz. A vaníliás cukor egyszerű megoldás, de főként édesít, ezért számold bele a recept cukormennyiségébe.

Jól illik tejhez, tejszínhez, csokoládéhoz, almához és körtéhez. Használják például pudingban, crème brûlée-ben, rizspudingban és vaníliafagylaltban.

Melegítsd fel a folyadékot egy hosszában felhasított vaníliarúddal, majd gyöngyözve főzd néhány percig. Húzd le a tűzről, hagyd állni 10–15 percig, végül szűrd le vagy távolítsd el a rudat.

A vanília egy orchideafaj termése, amelyet szüret után érlelnek és szárítanak; a vaníliakivonatot a vaníliarúd aromájának folyadékba oldásával készítik. A rúd magjai a süteményben is látszanak, a kivonat viszont könnyebben elkeverhető.