Miszópaszta

Egy nagy tál miszóleveshez kezdetnek egy teáskanál pasztát számolj, majd kóstolás után adj még hozzá. Előbb oldd fel kevés forró levesben, és csak a főzés végén keverd az ételbe.

Szójababot sóval és koji nevű, erjesztést indító kultúrával érlelnek; gyakran rizs vagy árpa is kerül bele. Az érlelés hossza és az összetevők adják a paszta színét és ízének mélységét.

Ne forrald sokáig: a miszópasztát a főzés végén keverd a leveshez vagy szószhoz, amikor már levetted az edényt a tűzről. Pácban viszont jól működik sütés előtt, például tofuhoz vagy zöldségekhez.

Felbontás után tartsd jól lezárva a hűtőben, és mindig tiszta kanállal nyúlj bele. A felszíne idővel sötétedhet, de penészt vagy szokatlan szagot észlelve ne használd fel.

Levesen kívül keverd tahinihez vagy vajhoz mártogatósnak, illetve készíts belőle szójaszószos, gyömbéres pácot. Jól illik sült padlizsánhoz, gombához, tofuhoz és grillezett halhoz is.

A legközelebbi helyettesítő másik miszópaszta, például rizs- vagy árpamiszó. Ha nincs kéznél, kevés szójaszósz és tahini adhat sós, telt ízt, de az erjesztett miszó jellegét nem pótolja teljesen.

A miszópaszta erjesztett szójababpaszta, amelyhez gyakran rizs vagy árpa is kerül; a szója paszta elnevezés tágabb, és más összetételű, ízű termékeket is takarhat. Ezért főzés előtt kóstold meg, és a sósságához igazítsd a receptet.

A rizsből készült miszó rendszerint nem tartalmaz búzát, az árpamiszó viszont gluténtartalmú. Az összetétel termékenként eltérhet, ezért érzékenység esetén a hozzávalókat ellenőrizd.