Szódavíz

A hétköznapi beszédben gyakran ugyanarra értik őket: szén-dioxiddal dúsított vízre. A szódavíz hagyományosan szikvíz, amelyet szódás szifonból adagolnak; a szénsavas víz lehet palackozott is.

A tej egy részét szódavízzel helyettesítve könnyebb, lazább tésztát kapsz. Keverd bele a végén, óvatosan, hogy ne hajtsd ki belőle a buborékokat, majd süsd ki a palacsintát a szokásos módon.

A szódavíz a fröccs klasszikus alapja: a borhoz öntve hígítja az italt és buborékossá teszi. Jól használható házi limonádéban is, ahol a citromlé és a szirup mellé közvetlenül tálalás előtt töltsd.

Töltsd meg a szifont hideg ivóvízzel a jelzésig, zárd le, majd a készülékhez való patront a használati útmutató szerint helyezd be. Ne töltsd túl, és csak a szifonhoz előírt patront használd.

A szifont állítva, hűtőben tartsd, és használat után mindig zárd vissza. A palackozott szódavizet felbontás után szorosan zárd le és hűtsd; minél tovább áll nyitva, annál több szénsavat veszít.

Nem: a szódavíz szénsavas víz, a tonikvíz pedig édesített, kesernyés ital. A tonikvíz 36 kcal-t és 9 g szénhidrátot tartalmaz 100 grammonként, ezért koktélban nem cserélhető fel vele észrevétlenül.

Igen, italokban és könnyű tésztákban általában felcserélhetők. Ha a recept kifejezetten szikvizet kér, a hagyományos szódás szifonból adagolt szódavíz is megfelelő.