Homárfarok

Olvaszd ki, majd konyhai ollóval vágd fel a páncélt hosszában, és óvatosan húzd ki belőle a húst. Tedd vissza a páncélra, kend meg vajjal, és süsd 200 °C-on, amíg a húsa átlátszatlan lesz, a közepe pedig eléri a 63 °C-ot.

Tedd egy tányérra vagy tálba, és hagyd egy éjszakán át kiolvadni a hűtőben. Ha sietsz, zárt zacskóban hideg vízbe teheted; a kiolvadt homárfarkat ne hagyd szobahőmérsékleten.

A húsa legyen opálos, ne áttetsző, és a legvastagabb részébe szúrt hőmérő mutasson 63 °C-ot. Ne csak a páncél színére hagyatkozz: az kevésbé árulkodó, különösen fagyasztott homárfarknál.

Vajas-fokhagymás homárfarokként, citrommal tálalva önmagában is népszerű; tésztába, salátába vagy rizottóba is teheted. A klasszikus homártermidorban a húst tejszínes, mustáros mártással és sajttal sütik össze.

Rákfarokkal vagy nagy garnélával helyettesítheted; ezek hamarabb elkészülnek, ezért figyeld, mikor válik opálossá a húsuk. Ha a receptben a húsos, harapható állag a fontos, a tőkehal kevésbé hasonló.

A homárban valamivel több: 100 grammonként 18,7 g, míg a homárfarokban 16 g fehérje van.

A nyers homárfarkat a kiolvasztás után mielőbb készítsd el; a megfőtt maradékot zárt dobozban, hűtőben tárold, és néhány napon belül fogyaszd el. Fagyasztva tovább eltartható, de kiolvasztás után ne fagyaszd vissza nyersen.

Ne edd nyersen: alapos hőkezeléssel készítsd el, amíg a húsa opálossá válik, és a közepe eléri a 63 °C-ot. A homár rákféle, ezért allergiás reakciót válthat ki azoknál, akik érzékenyek a rákfélékre.