Carbonara tészta

Keverd össze a tojást finomra reszelt pecorinóval vagy parmezánnal, majd forgasd a keveréket a forró, leszűrt tésztához a tűzről lehúzva. Egy kevés főzővízzel lazítsd, amíg selymes szósz vonja be a tésztát; a serpenyő ne legyen olyan forró, hogy a tojás rántottává süljön.

A spagetti klasszikus választás, de a rigatoni és a bucatini is jól működik: a szósz megtapad a felületükön, illetve a cső belsejében. Főzd a tésztát enyhén haraphatóra, és tegyél félre a főzővízből a szószhoz.

A guanciale helyett használhatsz pancettát; ha egyik sincs kéznél, jó minőségű, nem füstölt szalonna is megteszi. Pirítsd lassan, hogy a zsírja kiolvadjon és a darabok megpiruljanak; a füstölt szalonna íze eltér az eredetiétől.

A hagyományos carbonara szószát tojás, sajt és a húsból kiolvadt zsír adja, tejszín nem kell bele. A krémes állagot a tojásos keverék és a keményítős főzővíz emulziója adja.

Serpenyőben, kis lángon melegítsd, és adj hozzá egy kevés vizet; folyamatosan forgasd, amíg átforrósodik. Mikrohullámú sütőben rövid szakaszokban melegítsd, közben keverd át, mert a túl nagy hő rántottás állagúvá teheti a szószt.

A maradékot lehűlés után tedd lefedett edényben a hűtőbe, és két napon belül fogyaszd el. Ne hagyd órákig szobahőmérsékleten, mert a tojásos szósz gyorsan romlandó.

A római pecorino sós, karakteres ízt ad, a parmezán lágyabb; használhatod őket külön-külön vagy keverve. Frissen reszeld a sajtot, mert így könnyebben elkeveredik a tojással és kevés főzővízzel.