Pesto

A pestót ne főzd együtt a tésztával: húzd le a serpenyőt a tűzről, majd keverd a forró tésztához egy kevés főzővízzel. A keményítős víz segít, hogy a szósz egyenletesen bevonja a tésztát.

Tedd tiszta, jól záródó edénybe, és használat után simítsd el a tetejét; egy vékony olajréteg lassítja a barnulást. Felbontás után néhány napon belül fogyaszd el, a házi pesto pedig általában 3–4 napig tartható hűtőben.

Igen: adagold jégkockatartóba, fagyaszd meg, majd tedd a kockákat zárható zacskóba. Főzés közben közvetlenül a forró tésztához is adhatod, vagy olvaszd ki a hűtőben.

Kend szendvicsre, keverd sült vagy főtt burgonyához, illetve használj belőle keveset levesek, zöldségek vagy sült húsok ízesítésére. A caprese salátához is jól illik paradicsommal, mozzarellával és bazsalikommal.

A fenyőmag helyett használhatsz diót, mandulát vagy napraforgómagot; ezeket röviden pirítsd meg száraz serpenyőben, hogy intenzívebb legyen az ízük. A pesto ettől eltérő karakterű lesz, de a bazsalikom, fokhagyma, sajt és olívaolaj továbbra is összefogja.

A genovai pesto bazsalikomból, fokhagymából, fenyőmagból, sajtból, olívaolajból és sóból készül; hagyományosan mozsárban törik össze. A „pesto” név az olasz pestare, vagyis törni, zúzni igéből ered.

A pesto gyakran tartalmaz fenyőmagot vagy más olajos magvat, valamint sajtot; az összetevők receptenként eltérnek. Ha ezek közül valamelyik allergén számodra, válassz olyan pestót, amelynek összetételét biztosan ismered, vagy készíts magadnak mag- és tejmentes változatot.